Rehabilitáció személyes és környezeti tényezők

Károsodás személyes és kontextuális tényezői

Amennyiben az emberi test struktúráiban, vagyis anatómiai részeiben (pl. szervek, végtagok), vagy ezek élettani funkcióiban – beleértve a pszichés funkciókat is-, károsodás következik be, akkor az egyén nem tud egy feladatot vagy cselekvést megfelelően végrehajtani, és adekvát módon közreműködni egy élethelyzetben. A tevékenységek végzése akadályozottá válik, részvétele korlátozott lesz, melyet az egyén a különböző élethelyzetekben végzett cselekvések közben tapasztal meg. Ebben olyan tényezők, mint a fizikai, társadalmi és attitűd jellegű környezet, amelyben e cselekvések végzése történik, akadályozó szereppel bírhatnak.

A károsodások lehetnek átmenetiek vagy tartósak, súlyosbodók, enyhülők, vagy állandók, időszakosan fennállók vagy folyamatosak. A populációs normától való eltérés lehet csekély vagy jelentős, és az idők folyamán ingadozhat is.

A károsodás egy szélesebb körű fogalom, mely lehet egy kóros egészségi állapot része, de nem feltétlenül betegség vagy rendellenesség, pl. egy végtag elvesztése egy testi struktúra elvesztése, amely nem okvetlenül betegség.

Egy károsodás megléte valamilyen zavart jelent a testi funkciókban vagy struktúrákban, de ilyen zavar társulhat a különböző betegségek, rendellenességek vagy élettani állapotok bármelyikéhez is.

A károsodások további károsodásokat okozhatnak: pl. törés következtében csökken az izomerő.

A környezeti tényezők kölcsönhatásban állnak a testi funkciókkal, lehetnek egyéniek és társadalmi jellegűek. Sokszor akadályozó tényezőként vannak jelen, a károsodással élőket tekintve. Ezek a tényezők a személyen kívüliek, hatásuk lehet pozitív vagy negatív az egyén – mint a társadalom tagja – teljesítményére, az egyénnek a tevékenységek és feladatok végrehajtását biztosító képességére, valamint az egyén testi funkcióira vagy struktúráira.

Ezért az egyénnek a szűkebb és szélesebb körű környezetben történő mind teljesebb részvétele, és az egyes élethelyzetekben megfelelően végzett tevékenységei biztosítása érdekében, szükséges a különböző rehabilitációs teendők elvégzése.

szem

Rehabilitáció

Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 100. §. az alábbiak szerint határozza meg a rehabilitációt:

(1) A rehabilitáció olyan szervezett segítség, amit a társadalom nyújt az egészségében, testi vagy szellemi épségében ideiglenes vagy végleges károsodás miatt fogyatékos személynek, hogy helyreállított vagy megmaradt képességei felhasználásával ismét elfoglalhassa helyét a közösségben.

(2) A rehabilitáció egészségügyi, pszichológiai, oktatási-nevelési, foglalkoztatási és szociális intézkedések tervszerű, együttes és összehangolt, egyénre szabott, az érintett személy tevékeny részvételével megvalósuló alkalmazása.

Tehát a rehabilitáció nem csupán egy egészségügyi vonatkozású tevékenység.

A rehabilitáció jelentése, visszaadni egy korábbi képességet.

A rehabilitáció olyan komplex egészségügyi, mentálhigiénés, oktatási, képzési, átképzési, szociális és foglalkoztatási rendszerekben megvalósuló folyamat, amelynek célja a tartósan akadályozott személyek képességeinek szinten tartása, fejlesztése, a társadalmi életben való részvételének, valamint önálló életvitelének elősegítése.

 A rehabilitáció részterületei:

  • A foglalkozási rehabilitáció a tartósan akadályozott emberek munkaerő-piaci integrációja, mely egyrészt az egyén alkalmassá tételét jelenti az állapotának megfelelő munkavégzésre, másrészt az erre alkalmas környezet megteremtését (pl. befogadó, akadálymentes munkahely).
  • A képzési-átképzési rehabilitáció során az egyén megmaradt képességeit, adottságait, és készségeit, egészségi állapotát, képzettségeit alapul véve, történik meg képzése, átképzése.
  • Az egészségügyi /orvosi/ rehabilitáció egy olyan folyamat, mely átfogó módon alapot biztosít az egyéb részterületek hatékony működésének. Az organikus, és mentális állapot alkalmassá tételével, az orvosi medicina eszközeivel, a hatékony foglalkoztatáshoz, képzéshez, és ezúton az egyén mind szélesebb körű társadalmi részvételéhez járul hozzá.
  • A szociális rehabilitáció az egyént és környezetét érintő olyan intézkedések összessége, melyek elősegítik a társadalomba történő beilleszkedést, és védik az érintettek érdekeit. A családi és társadalmi környezetben zajlik. 

Prevenció

A rehabilitáció mellett a megelőzés, vagy prevenció fontos szerepet játszik a károsodások, majd a fogyatékosság végül a rokkantság kialakulásának elkerülésében.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása:

  1. Károsodás (impairment): az élettani, lélektani funkciók vagy anatómiai szerkezetek bármilyen hiánya vagy károsodása, megrongálása, mely betegség, baleset vagy veleszületett rendellenesség következtében alakult ki.
  2. Fogyatékosság (disability): a károsodás következtében valamilyen emberi tevékenység (járás, fogás, étkezés, stb.) véghezvitelében való korlátozottság, vagy képtelenség.
  3. Rokkantság (handicap): a károsodás vagy az akadályozottság olyan foka, hátrányosság, amely korlátozza vagy megakadályozza az egyént abban, hogy korának, nemének, szocio – kulturális környezetének megfelelő szerepét a társadalomban betölthesse. Tehát a károsodás a biológiai működés, az akadályozottság az emberi funkciók, a rokkantság pedig az egyén társadalmi funkcióiban bekövetkező zavara.

 

A prevenció lehet elsődleges (primer), másodlagos (szekunder), vagy harmadlagos (tercier).